Borsodszentgyörgy története néhai Vincze László leírásában

Borsodszentgyörgy azok közé a községek közé tartozik, amelyek a tatárjárást követően jöttek létre. A község területe Arló határából szakadt ki, neve 1371-ben jelent meg az oklevelekben. A község birtoklása okozhatta, hogy már története kezdeti szakaszában is két név jelent meg, Alsó- és Felső-Disznósd. Ez a Ráthold nemzetség és a Putnoki Vecse nemzetség birtokait jelölhette.

A XIV. században a Csobánka család a község többségének birtokosa, de ez a birtoklás sok viszontagságon ment át. E család a Rimaszécs melletti pusztáról kapta a nevét. A XVI. században a Felsődisznós nevet Felsew Gyznos alakban írták, ekkor többek között a Balay család is birtokos lett. Alsódisznósdon (Also Gyznos) a Ráthold-nemzetségből származó Pásztói család egykori birtokából bizonyos részt még a XVI. században is megőrzött itt. A XVI. század elején mindkét községben 4 porta volt, összeírtak még 6 zsellért.

A XVII. századbeli birtokosok közül a Cserney és Básthy, Pataki és Balajti, valamint a Bolyki családok nevei említhetők. A Básthy család a XVII. században is megtartotta birtokát és Pálfy János nádortól 1744-ben új adománylevelet szerzett rá. A XVIII. század vége felé már csak Disznósd néven szerepel a község, úgy látszik, hogy az egyesülés ekkor történt.

Eger ostromakor a törökök feldúlták, majd a vár eleste után behódoltatták a települést. Először 30 forint adót fizettek évente, később a török tizedet követelt és különböző szolgáltatásokra kötelezte a falut. Az adóteher igen nagy volt, így a lakosok elmenekültek, akik közül sokan később sem tértek vissza. 1784-ben 73 házban 88 család lakott, lakossága 556 fő volt.

Az 1930-as években Borsodszentgyörgy az ózdi járáshoz tartozott, lakott területei voltak még Diha-puszta, Gubonna-puszta, Járnokfő-puszta, Mocsolyás-puszta, Palina-felső-tanya, Palina-puszta, Üsnökfő-puszta és Zárrét-puszta. A határ 58 törpe-, 186 kis- és 13 középbirtokos között oszlott meg. A lakosság száma 1193 fő volt, akik többsége római katolikus vallású. Foglalkozásuk szerint 661 őstermelő, 108 bányász, 3 iparos, 8 kereskedő, 30 közlekedési és 17 közszolgálati alkalmazott, 35 napszámos, 23 nyugdíjas és 4 egyéb foglalkozású. A lakóházak száma ekkor 244 volt. A körorvos Arló községben, a legközelebbi gyógyszertár Borsodnádasdon volt.

A XX. század első felében lakossága a mezőgazdaságból, a bányászatból és az iparból élt. Nagy gyümölcstermelő község volt, leginkább szilva-, alma- és körtefákat ültettek. Művelődését egy római katolikus népiskola és az általános továbbképző biztosította.